Orvosi műhiba-eseteket gyűjtött össze könyvében Kende Péter, aki - mint írja - "elvetélt jogászként és szociológusként" kutatási engedélyt kapott a Fővárosi és a Kerületi Bíróságon, így jutott hozzá a periratokhoz. Csupa megtörtént esetet írt meg, tehát a kötetben, egy részüket röviden, novelliszikus formában, és mivel a szereplők nem vállalták a nyilvánosságot, név és hely nélkül. Az írások másik csoportja azonban pontos adatokkal, a kórház, az orvos és a beteg nevének feltüntetésével szerepel a kötetben. A történetek mindegyike megrázó erejű: arról szólnak, hogy az orvosához teljes bizalommal közeledő, csak annak tájékoztatására utalt, végeredményben kiszolgáltatott beteg hogyan csalódik az orvos szaktudásában, emberiességében, lelkiismeretességében, és ez sokszor milyen visszafordíthatatlan, tragikus következményekkel jár. Megdöbbentő az esetek száma és sokfélesége, de még inkább az orvosi műhiba-perek kimenetele. A szerző nem csak az esetek leírásával igyekszik felrázni, figyelmeztetni olvasóit, de annak is megpróbál utána járni, mi az oka, hogy kevés ilyen ügy kerül nyilvánosságra, és miért hoz viszonylag ritkán az orvos számára elmarasztaló ítéletet a bíróság. Nagy hatású, bár inkább csak az erősebb idegzetűek számára javasolható olvasmány, amelynek leginkább a betegek és orvosok számára lehetnek megszívlelendő tanulságai.