A könyv a szokásostól eltérő szögből, a digitális-információs kor kultúráján keresztül mutatja be a diszlexiát és az egyéb neurológiai alapú teljesítményzavarokat. Ezek a zavarok elsősorban az iskolai sikerességet gátolják, de egy életre szóló romboló hatással is járhatnak. Terjedésük nem valamiféle járvány vagy átok, hanem szinte szabályszerű következménye egy kultúraváltásnak.

A 21. század elején szinte mindenki digitális eszközökkel megrakottan járkál, de a tanteremben a digitális eszközök kikapcsolandók. A tanórán kívül azonban a diákok rákattannak a gépeikre, és a pedagógus is totálisan digitalizálódik, mobiltelefonon beszél, letölti az e-mailjeit stb. Amint azonban visszamegy a tanterembe, ismét olyan predigitális kövületté alakul, mint amilyen az oktatás.
A pedagógus még digitális bevándorló, aki természetes módon használja a kor eszközeit a mindennapokban, de a tanítása hermetikusan elzárt ezektől a változásoktól. Az iskolában a tanár a digitális eszközöket predigitális szemléletben, predigitális módszerekkel használja a digitális bennszülöttek tanításában, akik bár a gombnyomogatásban verhetetlenek, az iskolai tanulásban katasztrofálisak.
A digitális kor és vívmányai megváltoztatták a gyerekek agyának fejlődését, átalakult képességszerkezetük. Szinte minden változik, a kultúra átalakul, de az oktatás ugyanolyan gyerekeket vár az iskolába, amilyenekre száz évvel ezelőtt készült fel. E mindeddig feloldatlan ellentét miatt az iskola egyre nagyobb intenzitással termeli a kudarcokat. Gyerekek, szülők és tanítók keresik a menekülést, a kiutat. A kiút megtalálásához szembe kell nézni a problémával.

A szerző a digitális kornak megfelelő tanulási módszereket mutat be, és járható utakat rajzol fel az iskolai készségek elsajátításához. A megoldásokat a digitális kultúra felépülése mentén, de nem a digitális eszközökre hagyatkozva keresi. Aki szeretné megérteni, mi történik a gyerekekkel, hogy már alig tudnak tanulni, pedig rettentő okosak, annak javasoljuk ezt a nagyon aktuális könyvet.