"Szép az, ami érdek nélkül tetszik" - idézik gyakran Kant szépségdefiníciójának lecsupaszított formáját. Korunk művészetpszichológiai eredményeit figyelve az az érzésünk támad, hogy a tudomány válasza a szépség kérdésére a fentiektől lényegesen eltér. Mai tudásunk szerint a pozitív esztétikai ítélet hátterében agyfiziológiai folyamatok húzódnak meg, vagy még korszerűbben fogalmazva neuroncsoportok aktivációinak sajátos mintázatai, és nem az érdek hiánya. Az már más ügy, hogy a művészetpszichológia alapkérdése végül is az, hogy mi határozza meg a preferenciával együtt járó aktivációs mintázatokat az agyban, illetve az efféle agyállapotok biológiai vagy tanult hatások eredményei? Könyvünk remélhetőleg hozzájárul a fenti kérdések megválaszolásához.