Etienne Gilson (1884-1978) a huszadik század egyik legnevesebb neotomista gondolkodója. Párizsban született, egyetemi tanulmányai idején Henri Bergsont hallgatta, akit igen nagy becsben tartott, bár nézeteit nem osztotta mindenben. Később maga is a filozófia professzora lett, először hazájában, majd a kanadai Torontóban, ahol részt vett a Pápai Katolikus Egyetem megalapításában, s ott is tanított élete végéig. Jelen dolgozata a filozófia történetének sarokpontjait veszi közelebbről szemügyre az egyes gondolkodók Istennel kapcsolatos nézeteit illetően. Újskolasztikus bölcselőktől teljesen szokatlan, lendületes, lebilincselő stílusa igazi szellemi élménnyé teszi a művet minden kedves Olvasó számára, aki érdeklődik aziránt, miként értékeli egy iskolateremtő kaliberű keresztény gondolkodó a történelem nagy filozófusainak gondolatait. E könyv szellemi értéke okán helyet követel magának a művelt ember könyvespolcán. (Szegedi János)