A napló első kötete a háború borzalmaira válaszol. Nem a háborús eseményeket kommentálja, hanem az időszak belső eseménytörténetét rögzíti, a történésekkel bocsátkozik dialógusba. Hűvös, fegyelmezett mondatai valójában hatalmas küzdelemről tanúskodnak: egy nagyszabású gondolkodó, egy meg nem alkuvó ember és polgár idézi föl a világ szervességét és egészét akkor, amikor ennek már a törmeléke sincs meg az adott valóságban.