"Könyveim írására az a kényszer vitt rá, hogy megörökítsem az állatorvoslás egy igen izgalmas korszakát. Szerettem volna elmondani az embereknek, milyen volt az állatorvosok élete a penicillin elterjedése előtt, amikor mai szemmel primitív körülmények között dolgoztunk. Ez a kényszer hosszú ideig nem öltött határozott formát. Úgy állt össze, hogy számtalanszor elmeséltem a napi eseményeket a feleségemnek, majd rendre hozzátettem: 'Na, ezt majd egyszer megírom!' Kétségtelen, hogy ez a végtelenségig ment volna így, ha feleségem az egyik ilyen történet végén azt nem mondta volna: 'Mindig csak ígérgeted azt a könyvet, (...)!' Jóindulatú megjegyzés volt ez Helentől, mégis elképesztett."