A magyar genealógiai irodalom klasszikusa a neves kolozsvári statisztikus és történetíró munkája, amelybe több mint másfél száz erdélyi nemesi család leszármazási adatait gyűjti egybe az Abafiaktól a Wesselényikig. Kőváry idejében még nem nyíltak meg a családi levéltárak és az állami gyűjteményekben sem lehetett szabadon kutatni, így elsősorban korábbi, kéziratban maradt adatgyűjtésekre és magánkönyvtárak anyagára támaszkodva vitte végbe a maga nemében úttörő munkáját. Lelkiismeretes és gondosan lábjegyzetelt kötete az önálló Erdélyi Fejedelemség felállásának korától, tehát a 16-17. századtól kezdve követi nyomon a családok leszármazását, elsősorban az egyes családtagokra vonatkozó történeti információk közlésével, amelyeket hosszabb-rövidebb családfák, a címerek leírása, esetenként fekete-fehér metszetekben való képi ábrázolása kísér.