2010/6.

E számunkban fejezzük be az Új Széchenyi Terv megalapozásában fontos szerepet játszó „Talpra állás és Felemelkedés Közgazdasági Programjának” ismertetését. A „Tudomány–Innováció–Növekedés” a gazdaság megújulásának legfontosabb sarokköveit jelentik, hiszen tudjuk: tudományos sikerek nélkül nincs innováció, innováció nélkül pedig elképzelhetetlen a versenyképesség növelése, a növekedés felgyorsítása. Szorosan kapcsolódik ehhez a tanulmányhoz a nemzeti innovációs rendszer és az Új Széchenyi Terv innovációs feladatainak áttekintése. A szerzői kollektíva (Nikodémus Antal, Imre József, Szilágyi László, Peredy Zoltán és Gombos László) cikke a legfontosabb tennivalók áttekintésével zárul.

Nagy Sándor a meg nem testesült technikai haladásnak a jelentőségét méltatja, és bemutatja azokat a kérdéseket, amelyek ezen termelési tényező fogalmának meghatározásához és méréséhez kapcsolódnak.

A Duna Menti Kamarák Szövetsége szemszögéből elemzi Szatmáry Kristóf a Duna Stratégia jelentőségét és leszögezi: a Duna-régiónak jó esélyei vannak arra, hogy Európa új fejlesztési tengelyévé váljon.

Mi történt a magán-nyugdíjpénztári tagok tagdíjával? A kérdésre adandó válasz – amelyet Zentai László foglal össze – akkor is érdekes, ha ma már tudjuk a törvényhozás ezzel kapcsolatos döntéseit.

Az Európai Unió mindig kiemelt partnerként tekintett Latin- Amerikára. Horváth Marcell írásában arra hívja fel a figyelmet, hogy az Uniónak a kiegyensúlyozott latin-amerikai kapcsolatok számos előnyt jelenthetnek, de Latin-Amerikának is szüksége van Európára.

Már többször foglalkoztunk korábbi számainkban az alkotmány megújítását kísérő szakmai vitákkal. Szmodis Jenő az alkotmány és a szakralitás kapcsolatrendszerét elemezve vet fel alkotmányjogi kérdéseket.

Mennyiben fog különbözni a világrend működési kerete néhány évtized múlva a jelenlegitől – teszi fel a kérdést Kéri Nagy Zsolt cikkében. A változások jelentősek lesznek, és a szerző kiemeli ezek közül a biztonsági környezet változásának vetületét.

Végül engedjenek meg néhány személyes gondolatot. Szeretném megköszönni olvasóink megtisztelő figyelmét, amelyet a Polgári Szemle első hat éve alatt megjelent 48 lapszám során mindvégig éreztem. Köszönettel tartozom természetesen szerzőinknek a megjelent 250 tanulmányért, cikkért, támogatóinknak pedig azért, hogy a legnehezebb időkben is meg tudtunk jelenni. Úgy gondolom, hogy a Polgári Szemle ma már a társadalmi-gazdasági szaksajtó elismert része. Én megköszönöm az eddigi bizalmat, és jó munkát kívánok az új főszerkesztőnek, dr. Lentner Csabának.