Markó Károly (1790-1860) a 19. századi magyar festészet nagyhatású mestere, aki a bécsi akadémián végzett tanulmányai után eleinte főként a hazai tájat festette. Fiatalkori fő műve a Visegrád, a hazai művészet emblematikus alkotása. Az 1830-as évektől Olaszországban élt, ahol gyakorta mitológiai témák háttereként festette nagyszerű tájait. Noha pályája jelentős részét külföldön töltötte, állandó kapcsolatban maradt Magyarországgal, és fontos szerepet játszott a nemzeti festészet kialakulásában.