Zilahy Lajos (1882-1967) a magyar középosztály irodalmi újraálmodásának mestere. Egyik leghatásosabb regénye az 1939-ben megjelent A földönfutó város, amely az első világháborút követően a szülőföldjéről elűzött felvidéki, erdélyi, délvidéki magyarok tragédiájának legdrámaibb színterein játszódik. A marhavagonokba kényszerített majd félmillió magyar menekült 1918 végétől a budapesti pályaudvarok mellékvágányain, valóságos vagonországban volt kénytelen hosszú hónapokra, néha évekre berendezni életét, egzisztenciáját, iskoláit, szerelmeit és maradék álmait. A földönfutó város nélkülözhetetlen forrás a Trianont követő változások és feladatok megértéséhez.