Molnár Antal a magyar zenetudósok körében nem elfeledett ugyan, de a magyar eszme- és filozófiatörténet-írás eddig nemigen szentelt jelentős figyelmet neki. Márpedig Molnár sokat és magyar viszonylatban az elmélet területén jelentőset alkotott, s nem csupán zenetudományi, hanem filozófiai és szociológiai vonatkozásokban is. A jelen válogatás legfontosabb célja, hogy a magyar eszmetörténet kontextusában körvonalazza a Molnár művét megillető helyet, amelyet a pozitivizmus, a szellemtörténet és a marxizmus viszonyrendszerében kell keresni. Molnár pályája ugyanis a 20. század elején a pozitivizmustól indul, legfontosabb munkái azonban szellemtörténeti inspirációjúak, s alternatíváját jelentik a század második felében domináns marxista zeneesztétikáknak.

A kötet szerkesztői remélik, hogy e tanulmányok összegyűjtésével és újraközlésével elősegítik, hogy Molnár életműve felé a jövőben élénkebb kritikai-értelmezői figyelem forduljon, s rajta keresztül a gazdag magyar zeneesztétikai és -történeti irodalom is újra olvasókra találjon.