Barabás Márton, a kortárs magyar képzőművészet egyik elismert képviselője most új oldaláról mutatkozik be. A kötetben az elmúlt negyven év során született tanulmányait, művészetpedagógiai írásait, reflexióit, naplójegyzeteit gyűjtöttük össze. A gyakran saját műveire is reflektáló írásai közelebb visznek az alkotói folyamathoz, festményei és szobrai művészettörténeti forrásvidékéhez, jelzik készítőjük kapcsolódását a művésztársakhoz s a kortárs irányzatokhoz, tudósítanak Barabás nyitottságáról, az irodalom s különösen a zene iránti nem szűnő vonzalmáról. A naplórészletek pedig betekintést engednek egy tevékeny és sokoldalú művész mindennapjaiba, utazásaiba, tűnődéseibe és vívódásaiba.
Barabás Márton 1952-ben született Budapesten. 1966-1970 között a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában tanult tervezőgrafika szakon, majd 1971-1977 között a Képzőművészeti Főiskolára járt. 1999-ben Munkácsy-díjat kapott; 2002-ben DLA-fokozatot szerzett. Hét évig tanított a Budapesti Kommunikációs Főiskolán - későbbi nevén a Budapesti Metropolitan Egyetemen - művészeti anatómiát, rajzot, festést és ornamentikatörténetet. Festmények mellett síkplasztikákat, szobrokat, könyvtárgyakat és installációkat készít. Több hazai és külföldi kiállítás kurátora is volt; 2013-tól az MMA levelező, 2017-től rendes tagja. Budapesten él, három gyermeke van: Zsófi festőművész, Lőrinc dzsessztrombitás, zeneszerző, Benedek szobrász szakon diplomázott a Képzőművészeti Egyetemen.