A tanulmánykötet vázlatokat nyújt át az olvasónak a magyar zenetörténet 1940 és 1956 közötti időszakából, amelyet az átpolitizálódás koraként határoz meg. Azt vizsgálja, hogyan hatottak az ekkor uralkodó sajátos körülmények a zeneszerzésre, és hogyan reagáltak a zeneszerzők szóban és főleg zenében a kor és a körülmények kihívásaira. Követve az időszak hatalompolitikai metszeteit a háború vége, a kommunista hatalomátvétel, Sztálin halála, 1956 a könyv négy nagy fejezetre tagolódik. Kortársi zenekritikákra, visszaemlékezésekre és eddig feltáratlan, gazdag levéltári anyagra támaszkodva világítja meg a történeti összefüggéseket, és következtetéseit a kor zenéjének elemzésével szembesíti. A Magyar képek nagyobbik hányada az 1990-es évek közepén tartott rádió-előadások szövegén alapul; ezek beható revízión estek át, és terjedelmes új részletekkel gazdagodtak. A hang médiumában dolgozó zenetörténész annak tudatában írta elemzéseit, hogy kijelentéseit a hallgató és ő maga mint saját hallgatója a zene megszólalásakor azonnal ellenőrizni fogja. Bízik benne, hogy a hangzás kontrollja, amelyen annak idején interpretációi átestek, nyomtatott formájukat is hitelesíti.