ELŐSZÓ
A francia eredetű „salon" szónak több értelme van. Közvetlenül fogadótermet, illetve kiállítási helyiséget, tárlatot jelenthet és még sok mást, pl. híres divatcégek üzleteit. Tágabb fogalmi körben lehet még e kifejezés neves emberek otthonában rendszeresen történő találkozások megjelölése is. Ezek a társas együttlétek sokszor meghatározóak is lehetnek a szellemi élet számára, mint pl. a 17. század híres francia irodalmi szalonjai, köztük is a legismertebb Rambouillet márkiné összejövetelei a század első felében. Nevezett hölgy házában tudósok, írók, költők, nemkülönben hadvezérek, politikusok fordultak meg szépséges és nagyon művelt nők körében, akik közül sokan elkötelezettjei voltak az írás, különösen a prózaírás mesterségének, akár művészetének. Főleg az utolsó évtizedeiben nyugtalan 16. század után XIII. Lajos kiegyenlített hosszú uralkodása, nemzetközi tekintélye kedvezett a társadalom elrendeződésének, az irodalom ujfent önmagára találásának. A kor kitermelte szellemi igények érvényesülhettek, az önkifejezési formák-módozatok zavartalanul működhettek mind az egyén, mind egy-egy kisebb-nagyobb közösség szintjén. így működött nem is akármilyen hatásfokkal Rambouillet márkiné szalonja is, kétségkívül hozzájárulva az irodalmi élet kivirágzásához, majd később - és ez is a valósághoz tartozik - bizonyos stílusirányzatok torzulásaihoz, jó lehetőséget kínálva ezzel Moliére maró gúnyjának... Mindezen gondolatok motoszkáltak a fejemben, amikor egy gyönyörű napsugaras májusi napon haladtam Mátyásföld egyik széles, fényfoltos, árnyas útján Törley Mariék első zeneestjére. Amíg így lépegettem, eszembe jutottak még a 18. század gyertyatartós házi zenélései, vagy a 19. század elején a magyar szellemi élet jeleseivel szoros kapcsolatot tartó bécsi írónő Karoline Pichler, neves irodalmi szalonja