Etűdnek azokat a kompozíciókat nevezzük, amelyek valamilyen technikai nehézség legyőzését tűzik ki célul és ennek érdekében azt a bizonyos technikai formulát minél többször, és minél több alakban szerepeltetik. Havasi Balázs még konzervatóriumi zongoratanárként szembesült azzal, hogy a pusztán gépies játékmódot megkövetelő etűdök nem örvendenek túl nagy népsze-rűségnek a zongoristanövendékek körében, míg egy kedvelt mű vagy dallam eljátszása során szinte észrevét-lenül küzdenek meg az abban rejlő nehézségekkel. Ekkor fogant meg benne egy olyan etűd sorozat gondolata, amely hangzásvilágát tekintve kifejezetten közel áll a 21. századi fiatalok ízléséhez. Inspirálóak ezek az etűdök, megtanulásuk kihívást jelent ugyanakkor rendkívül hasznosak is. Miközben a játékos belefeledkezik a harmóniavilágba, szinte észrevétlenül járja körbe a különböző zongoratechnikai problémákat. Ahány etűd, annyi hangulat, karakter, zsáner. És a megtanult mű birtokában immár létrehozható az a kettősség, amely minden virtuozitás kísérője: a játékos magától értetődő muzsikálását hallgatva a közönségben fel sem merül a technikai nehézség gondolata, miközben sejthető, hogy a darab megszólaltatása komoly feladat