A nyugati világ legnyomasztóbb tényezőinek egyike szinte minden foglalkozásban vagy hivatásban megkívánt elfoglaltság monotóniája és a feszült tempó. Sok esetben, egy munkahelyváltás mélyreható gyógyulást eredményezett az idegi zavarok tekintetében, ez azonban nem mindig lehetséges. Azonban minden, a szellemi és fizikai elfoglaltságban bekövetkező változás – s a változás ugyanúgy szellemi is, mint ahogyan fizikai – alapjában véve hozzáadódnak az idegrendszer egészségéhez és tónusához. Az ülő munkát végző emberek enyhülést találnak az olyan szabadtéri sportokban, mint a hegymászás, túra, úszás és a jógagyakorlatok végzése. A jóginok, kiknek nyugtalan időszakai még nyugalmasabbak voltak, mint a mai életben, szellemi ellazulásra egy szellemi állapotban elért pihenésben – a természet tanulmányozásában és szeretetében találtak pihenést. A természettel való egység keresése révén, azt tapasztalták, hogy egész lényük, szinte minden akarati erőfeszítés nélkül, kellemes állapotba került. Megtanulták, hogy a természet szeretetében elmerülő elme idegrendszere felfrissül és az életerők megújulnak.