Filozófus, lantverő, Fizikában nagy erő, Írt sok rímes holmit ő, Hírneves harckeverő, Légi útas, vakmerő, S ámbátor a szíve kő, Balsors-űzött szerető! Itt nyugszik most csöndesen Cyrano Savinien. Minden volt és semmi sem! Cyrano de Bergerac, a nagy orrú lovag Molière kortársa volt, valóságos figura. Nemesi családból származott, de minthogy nem elsőszülöttként jött a világra, nem örökölt a vagyonból. Választhatott: pap lesz vagy katona, és a katonaság mellett döntött, belépett a testőrcsapatba a gascogne-i kadétok közé, ahol hozzá hasonlóan kisemmizett nemesifjak verődtek össze. Félelmetes párbajozó hírében állt, de filozófusként, természettudósként és rímfaragóként sem maradt el kortársaitól. Csak a hírnév, a gazdagság és a szerelem kerülte el... A harminchat évet élt lovag története Rostand romantikus versdrámájának köszönhetően "új meg új ifjúságok szívét dobogtatja meg", mint Szerb Antal írja. És új meg új színpadokon és filmvásznakon hódít. Egyetlen magyar fordítása Ábrányi Emil nevéhez fűződik, a mi fülünkben a Cyrano így elévülhetetlen klasszikus: Ajaj!... Görcs van a szívem táján, Lázár vagyok a csókok lakomáján! Egy-egy morzsácska hull rám hidegen. S valami mégis jólesik nekem: Az ajkon, melyre égő csókot ad, Csókolja most az én szavaimat!