Krizsai Fruzsina kötete a verses halottbúcsúztatás egészen a közelmúltig élő hagyományából fennmaradt szövegek vizsgálatára vállalkozik. A kutatás elsődlegesen a funkcionális kognitív pragmatika elméleti-módszertani alapvetéseit követi, miközben vizsgálati szempontjai erősen empirikus megalapozottságúak. A nyelvészeti kiindulópont mellett a folklorisztika műfajkutatással és halottbúcsúztatással kapcsolatos eredményeit is mozgósítja annak érdekében, hogy a műfaj nyelvi jellemzésében az azt meghatározó társas-kulturális praxis jobb megismeréséhez is hozzátehessen.
A kiadvány egy nyelvtudományi perspektívából kevéssé kutatott műfajt jellemez, olyan sajátosságait feltárva annak, amelyek a társtudományok számára is előremutatók és hasznosíthatók. Elméleti-módszertani reflektáltsága és gazdag példaanyaga egyaránt segíti a munka interdiszciplináris értelmezhetőségét, az elsősorban kvalitatív adatelemzés pedig olyan eredményekkel szolgál, amelyek a kognitív pragmatika és stilisztika műfajkutatással kapcsolatos meglátásait is árnyalhatják.