A szerző ismereteinket hitekre és elfogadott ismeretekre osztja. Az elfogadott ismeretekhez, melyek kapcsolatban állnak a valósággal, nem fűznek bennünket erős érzelmi szálak, szükség esetén hajlandóak vagyunk változtatni rajtuk. A realitással való kapcsolatukról eredményességük és életben maradásunk tanúskodik, vagy érzékszervi tapasztalat felhasználásával igazolható. Az ide tartózó tudományos ismeretekből működő szerkezetek készíthetők. A szerző hitnek nevez minden olyan szellemi konstrukciót, amelyhez érzelmileg erősen kötődünk, ezért nem vagyunk hajlandók megváltoztatni. A hitek realitáshoz való viszonya kétséges, működő eszköz előállítására alkalmatlanok. A hit mégis alapvető, mert az azonos hitű emberek nagy és együttműködő csoportokat képesek alkotni. Az ember a hit és a realitással kapcsolatban álló ismeretek kettős világában él.