„Aki szeret, az a másiknak valami szépet akar adni. Aki nagyon szeret, még többet akar adni. De aki a legmélyebben szeret, önmagát akarja odaajándékozni a másiknak. Ezt teszi akkor, ha a másik kívánja, de akkor is, amikor egyszerűen örömet akar szerezni, és mindez talán szavak nélkül történik.” Mindazoknak szól ez a könyv, akik közösségben élnek, akár családban, akár kolostorban. Az emberi együttélés sokszor fájdalmas és terhet jelent, amely mégis az életszentség biztos útja… A cél, hogy közösségeinkben ne uniformizált emberek legyenek, hanem eredeti személyiségek, akik a Jóisten által nekik ajándékozott külső-belső adottságaikat elfogadják, és a szentségek által adott belső erővel kimunkálják… A szerző katolikus pap, schönstatti atya, pszichológus. A modern embernek és korának tükröt tart, szembesít rejtett önmagunkkal. A családi élet és a szerzetesi élet meglepő párhuzamát mutatja.