Az Aporiák próbatétele tizenkét tanulmánya a jelenkori filozófiai viták tizenkét alapproblémáját mutatja be: a filozófia mint teória és mint performativitás kérdésétől ember és természet viszonyának kérdésén át a társadalmi tervezés és a totális állam aporiáin keresztül egészen a tolerancia és másság elvi és gyakorlati határainak kitapogatásáig.

Maga a címbéli kifejezés, pontosabban az általa megjelölt törekvés, illetve az ennek révén előidézett gondolati és egzisztenciális tapasztalat Jacques Derrida filozófiai tevékenységének központi eleme. Bár a szövegek közül kettő tárgyalja kifejezetten a dekonstrukció filozófiáját, a dekonstruktív éthosz mindegyik írást áthatja. Áthatja, hiszen, Derrida önértelmezése szerint, a dekonstrukció nem filozófia, nem tudomány, nem módszer, nem doktrína, nem is mechanikusan alkalmazható értelmezői vagy kritikai eljárás, hanem egy különös készenlétre épülő attitűd manifesztációja.

Aporia, ez a filozófia ősi rétegéből ránk hagyományozódott szó valójában a filozofálás eredendő tapasztalatát nevezi meg: a határaira kifuttatott gondolkodás elakadásának, egy helyben toporgásának a tapasztalatát, amely a könyv filozófus hőseinek mindegyikét elérte előbb vagy utóbb, köztük Nietzschét és Heidegger, Husserlt és Mannheim Károlyt, Vajda Mihályt és Jacques Derridát.

Kicsák Lóránt a XIX. és XX. századi német és francia filozófia kutatója, az Egri Eszterházy Károly Főiskola docense. Jacques Derrida műveiből készült fordításai (Az idő adománya, 2013; Bitangok, 2015; Törvényerő, 2016) a francia filozófus egyik legértőbb magyar tolmácsolójává tették. Kutatási területén belül az utóbbi időben különös hangsúlyt kapott a performativitás elmélete és Michel Foucault filozófiai életműve