Attól a pillanattól kezdve, hogy a teológia meglátta a napvilágot, művelői úgy fogták fel azt, mint a hitben és a hitről való elmélkedést a Kinyilatkoztatás és az értelem kettős fényében. Kinyilatkoztatás, hit, értelem - ez a teológia három nélkülözhetetlen eleme. A "katolikus" jelző hallatán a magyar olvasó óhatatlanul a római katolikus teológiára fog gondolni. Mindez azonban nem ilyen egyszerű. Mielőtt jelentése egy felekezet megjelölésére korlátozódott volna, a "katolikus" szó a hit jellemzésére szolgált:katolikus hiten az "ortodox", igaz hitet értették, szemben az eretnekek tévelygéseivel. Csupán a XI. században, a keleti és a nyugati Egyház szétválásakor vezetett a kétféle hagyomány egyre erősödő megkülönböztetése odáig, hogy a "római" teológiától különböző, "ortodox" teológiáról beszélhessünk. Luther és egyéb reformátorok által előidézett szakadásra volt szükség ahhoz, hogy a tudomány a XVI. századra még tovább osztódjon, a "protestáns teológia" megszületésével. (...)
Efféle különbségek azért jöhettek létre, mert a hit és a teológia nem azonos egymással. (...)
Éppen ezért a teológia egyes, eltérő filozófiai és módszertani elképzeléseket követő irányzatai összekülönbözhetnek, sőt, szembe is kerülhetnek egymással. (...) Nem állítunk fel rangsort közöttük, csupán figyelmeztetjük az olvasót, hogy könyvünkben ne a katolikus dogmatika ismertetését keresse; ehelyett csupán a teológia történetének, természetének és módszereinek katolikus megközelítését kínáljuk, mintegy körképet mutatva be annak jelenlegi helyzetéről. (részlet a Bevezetésből)