Ezzel az első pillantásra talán nagyon is szerénytelennek tűnő meghatározással a középkor, a skolasztika delelője óta jellemzi önmaga intellektuális igényét és hitvallásos tudományeszményét a keresztény, katolikus gondolkodók számtalan nemzedéke. Amit tehát az olvasó ebben a könyvben talál, az tudomásom szerint elsőként megfogalmazott olyan történeti fejlődésrajz vázlata, amely - minden hiányossága, egyoldalúsága és felületessége mellett - azt az elemi tényt mindenképpen igazolni szeretné, hogy modern katolikus gondolkodás létezik, és ami ezen a néven nevezhető, az valóban modern, katolikus és - a szó filozófiai minőséget jelentő értelmében - gondolkodás. Ez utóbbiak bizonyításához hozzájárulni már csak azért is fontos, mert ha a ma közkézen forgó filozófiatörténeti szintéziseket fellapozzuk, azokban többnyire hiába keressük annak bizonyítékait, hogy modern, a „világ" mércéjével mérve is jelentős katolikus gondolkodás egyáltalán létezik. Ami engem illet, szeretnék szembeszállni ezzel az idehaza különösen is elterjedt felfogással: bizonyítani, hogy a katolikus bölcselet ma sem egyszerűen lebecsülhető vagy elhallgatható avultság, hanem eleven szereplője a filozófiai gondolkodás világának, olyan irányzatai pedig, mint a transzcendentális neotomizmus antropológiai iskolája, a théologie nouvelle vagy a katolikus perszonalizmus, ma is a világ filozófiai mezőnyének élvonalába tartoznak.