Belgiumtól Szibérián át Dél-Koreáig kalauzol bennünket Hoppál Mihály néprajztudós és Nádorfi Lajos operatőr Sámánok Képek Szertartások című könyve, amely a Magyar Művészeti Akadémia támogatásával jelent meg. A mű tizenkilenc év közös munkájának gyümölcse, amelynek során napjaink sámánjait keresték fel, azért, hogy megörökítsék szertartásaikat és bemutassák ezen ősi, misztikus hivatás művelőit.
Hoppál szavai szerint a mű „vizuális napló", amely a tudományos színvonal mellett az Interneten felnövekedő kutató-nemzedék látvány iránti igényét is figyelembe veszi. A kötet dinamikus képi világával, érzékletes leírásaival, a forgatáson készült felvételekkel és interjúkkal műfajt teremt, amely ötvözi a dokumentumfilmek kalandos világát és a tudományos publikációk szakmai nívóját. A szerzők kijelentéseik többségét képeken keresztül tárják az olvasók elé, s a leírások csupán kommentárok szerepét töltik be. Azonban míg egy film készítői a közönség számára megszabják a befogadás ritmusát, e könyvet lapozva az olvasó úgy válik az események részesévé, hogy közben lehetősége van a folyamatos újraértelmezésre és reflexióra, teret adva ezzel az állandó és a változó kézzelfogható összekapcsolódásának.
A szibériai Jakutia, Burjátia, a dél-oroszországi Tuva, majd Dél-Korea sámánjainak, sámánasszonyainak és szertartásainak bemutatása után a fényképes körút Brüsszelben ér véget, az idegenbe szakadt Soós Jóska, „a városi sámán" történetével. A földrajzi távolságok ellenére is fellelhető közös vonások és a messzi régmúltban gyökerező hagyományok jelenvalósága azt sejteti, hogy a természetfeletti világban való hit és a láthatatlan gyógyító erőbe vetett bizalom egyidős az emberiséggel, s talán örökre része marad földi létezésünknek.