Kevés olyan jelentős esemény van a világtörténelemben, mint a harmincéves háború (1618-1648), amelyet akár első világháborúnak is nevezhetünk, hiszen Skandináviától Itáliáig, Német- és Franciaországtól Spanyolországig szinte minden jelentős állam valamilyen formában részt vett benne. A harminc évig tartó könyörtelen vérengzés, amely szinte pusztasággá tette Európát, lényegében vallási ellentétek miatt tört ki. Úgy a protestánsok, mint a katolikusok "erős váruknak" sajátították ki az Istent, hogy aztán ez a hitbéli eltérés fokozatosan alakuljon át nemzeti törekvésekké, amelyek végül átrajzolták Európa térképét. A háborút lezáró vesztfáliai béke már nem vallásbéke, hanem a hatalmak osztozkodása, egymás közötti politikai viszonyuk rendezése. E harminc év alatt kiemelkedő államférfiak sora irányította Európa történelmét. Az ókort valamint a második világháborút kivéve, egyetlen történelmi korszak sem vonultatott fel annyi kiváló hadvezért, mint ahányan e harminc esztendő alatt a csatatérre léptek; elég csak Richelieu, Gusztáv Adolf, Wallenstein, Pappenheim, Tilly, a Nagy Condé vagy éppen Turenne nevét megemlíteni. És "természetesen" mi magyarok ebből a világégésből sem maradhattunk ki, de hála kiváló fejedelmeinknek, mint Bethlen Gábor vagy I. Rákóczi György, ezúttal a győztesek oldalán fejeztük be a háborút. A nép szenvedésén átsejlő étes hírű, mégis a romantika mázával bevont kalandorok, ármány és szerelem teszik színessé és teljessé ennek a szörnyű harminc évnek a történetét.