Jövő évi április hó 18-án száz éve lesz, hogy Szalay László, a kiváló jogtudós, politikus és történetíró született, 1914 julius 17-én pedig ötven éve, hogy az élők sorából elköltözött. Száz év hosszú idő, ha elmúltával valakit emlékünkbe akarunk idézni; de még hosszabb időszaknak látszik, még távolabbi emlékek felújítását jelenti intensive élő és gyorsan felejtő világunkban, ha immár majdnem ötven éve annak, hogy az illető örökre lehunyta szemét. Szalay ugyan nem tartozik azok közé, a kiket életükben ünnepelnek és a kik haláluk után néhány évvel emlékezetünkből eltűnnek, mert ha egyéb nem, nagy történeti müve befejezetlenül is maradandó helyet biztosít neki halhatatlanaink között, — mint Falk Miksa mondja: «ö, a szegény, nemzetét oly kinoscsel gazdagította, melyhez hasonlót annak irodalma mindeddig felmutatni nem tudott; de ujabb alkalmat ad emlékének ünneplésére ez az évforduló, melyet megülni készül úgy a Magyar Tudományos Akadémia, mint a Kisfaludy Társaság; ebből az alkalomból a magam részéről is, mint családjának egyik szerény tagja, leróni kívánom iránta tiszteletünk és kegyeletünk adóját azáltal, hogy közrebocsátom összegyűjtött leveleit, melyekből szép jelleme, vonzó egyénisége tárul elénk. Budapest Franklin, 1913 - Hasonmás kiadás