Politikus, diplomata, tárnokmester. Jogi tanulmányainak befejezése után kancelláriai titkár és bihari főispán, 1839-ben fiumei alkormányzó, 1841-ben a pozsonyi váltótörvényszék elnöke, majd a Központi Magyar Vasút igazgatója. 1848-ban Széchenyi közlekedésügyi miniszter államtitkára volt.