Svédország, amely csak nemrégiben csatlakozott az Európai Unióhoz, átalakulóban lévő ország. Albin Hansson a harmincas években kezdte meg a mindenkinek jólétet biztosító társadalom alapjainak lerakását - ám azóta sok minden megváltozott. Az eredeti és valószínűleg utánozhatatlan "svéd modell" megpróbált alkalmazkodni az új körülményekhez, de végül kénytelen volt feladni a harcot. A gazdasággal együtt a társadalom is átalakult. Ha a svéd ipar talpon akar maradni, kiterjedt piacra van szüksége, és ezt csakis Európában találhatja meg. A svédek még mindig vallják a jóléti társadalom alapelveit, de egyre jobban vonzódnak a globális fogyasztási szokásokhoz, magatartásokhoz, mítoszokhoz és divatokhoz. Akárcsak a többi skandináv államban, itt is a közös, hagyományos értékek adják az egyre sokszínűbb társadalom összetartó erejét: az állami intézményrendszer tisztelete, a nemzeti büszkeség és a természet végtelen szeretete. A környezetet itt mindenekelőtt nemzeti vagyonként, sőt örökségként kezelik. A jávorszarvasok otthonául szolgáló sűrű erdők, a télen jég és hóborította tavak, a tenger, amelynek partján romantikus fjordok és homokos strandok váltakoznak, a nyugodtan csordogáló vagy éppen féktelenül száguldó folyók Károly Gusztáv minden alattvalójának szívéhez közel állnak. Svédország, végtelen erdőségeivel, hol vadul rohanó, hol nyugodtan csordogáló folyóival, az éjféli nappal, amely végigsimít a magányos fjordokon és a hófehér homokkal borított tengerparton, egész Skandinávia természeti és kulturális értékeinek szintézise. Zöldterületekben gazdag, ősi városaiban sokszínű népesség lakik, amelynek összetartó ereje a tolerancia és az együttműködés.