Két ókori férfiról szól ez a könyv. Két rendkívüli egyiptomi fáraóról. Egyik sem élt sokáig, mégis mindketten alaposan felforgatták saját korukat és birodalmukat. Az egyik új vallást alapított és ezzel teljesen megújította volna országát, ha hagyják. Ám így is nagy reformer volt, aki alapjaiban újította meg Egyiptomot. Ehnaton túl korán született, több ezer évvel előzte meg korát a társadalmat jobbító eszméivel. Ma már alig hihető, de Ehnaton hatalmas változásokat okozott a maga idejében, amitől országa egy új fejlődési vonalon indult el, míg az ellenfelei véget nem vetettek a nemes küzdelemnek. Ha nem bukik el, nem csak a Nílus völgyében, de hamarosan a korabeli világ más részein is nagy változások történtek volna. Tutanhamon, a fiatal fáraó is sokat tett népéért, pedig tizennyolc évesen ragadta el a halál. Hadvezér és társadalomújító volt ő is, aki merészen szembeszállt a maradi nézetekkel. Ha több ideje van és nem viszik el harci sérülései és más betegségei, akkor minden későbbi nagy fáraónál, még a Ramszeszeknél is többre viszi. De bár Ehnaton és Tutanhamon is elbuktak, azért jelentős nyomot hagytak nem csupán Egyiptom, de az emberiség történetében is.