A ​„történelemfilozófia" kifejezés vitathatatlanul nem tartozik a 20. századi francia gondolkodás jellemző értelmezési kategóriái közé. Összehasonlítva a német hagyománnyal, amely Kant és még inkább Hegel óta rendszeres formában kérdezett rá a történelem és a történetiség értelmére, vagy azokkal az erőfeszítésekkel, melyek révén a múlt század közepétől az angolszász filozófia törekedett következetesen a történelem megismerési feltételeinek kidolgozására, jól érzékelhető, hogy a francia történeti gondolkodás nem rendelkezik az említettekhez hasonló egységes irányultsággal. A rendszeresség és a következetesség hiányából ugyanakkor hiba volna a francia történelemfilozófiai törekvések sivárságára következtetni. Valójában, a történelem végső kérdéseire vonatkozó vizsgálódások egy bizonyos fajtájának elmaradása éppen azt tette lehetővé, hogy elsősorban a történeti tapasztalattal, a történeti egyediséggel, illetve a konkrét történészi gyakorlattal kapcsolatos problémák kerüljenek előtérbe: Minden heterogén jellege ellenére a 20. századi francia történeti gondolkodás jelentős teljesítmény, mely azonban nem annyira a történelem „értelmének", inkább a történelem „anyagának" filozófiája. Jelen kötet arra vállalkozik, hogy betekintést engedjen ebbe a pulzáló hagyományba – egyebek mellett Rayrnond Aron, Jacques Maritain, Michel de Certeau, Paul Veyne és Paul Ricoeur szövegeinek közreadásával.