Nyikolaj ​Szergejevics Bergyajev (1874-1948), a nagy orosz gondolkodó, a filozófia művésze és rendszerteremtő művelője, az „orosz Hegel” rendkívül gazdag életművének, eddig magyar nyelven nem olvasható darabját adjuk most az olvasók kezébe. Bergyajev újfajta személetmódjával nemcsak a szűken vett vallásfilozófiát gazdagította, de termékenyítőleg hatott a francia egzisztencializmusra is. Munkássága Közép-Európa számára jószerivel még felfedezésre vár. „Az orosz kommunizmus értelme és eredete” és „Dosztojevszkij világszemlélete” című kötetei után most egy korai, 1919-20-ban keletkezett, már berlini emigrációja alatt megjelent, Bergyajev alapvető történetfilozófiai gondolatait magában foglaló művet vehetünk kezünkbe, melyben a szerző egy olyan átfogó, vallásos történetfilozófiai rendszer felépítésére tesz kísérletet, mely ontológiai alapokra építkezve, a metafizika kategóriáit alkalmazva kísérli meg a történetiség lényegének megfogalmazását, az idő fogalmának vallásfilozófiai aspektusokkal gazdagított megragadását, majd a világtörténelem menetét a hellenizmus-zsidóság-kereszténység egymáshoz való viszonyaként és evolúciójaként értelmezni.