Heller Ágnes, mint könyve bevezetőjében írja, kísérletet tesz arra, hogy megvizsgálja a Shakespeare drámáiban egyedülálló módon összeillesztett négy színpadot: a történelem, az ember, a politika és a létezés színpadát, s a kizökkent idővel való számvetés módozatait. Az első részben a „kizökkent idő” kijelentést járja körül a maga általánosságában, a második részben Shakespeare néhány politikai drámáját elemzi. Az angol történelmi drámák közül a II. Richardot, a VI. Henriket és a III. Richardot, valamint három római tragédiát: a Corionalust, a Julius Caesart és az Antonius és Cleopátrát.