Gábor György filozófus, vallástörténész új kötetében a történelemelmélet, valamint a zsidóság és a kereszténység kapcsolatának kérdéseit vizsgálja azok sokrétű, változatos, a tudomány és a művészetek terén egyaránt nyomon követhető összefüggéseiben. Mint írja: Komplex, összetett részkutatás mindez, ahol a történésznek és az eszmetörténésznek nemcsak arra kell koncentrálnia, ami volt, hanem arra is, ami - legalábbis az eszmék, vágyak és képzetek ideáiban - lehetett volna. [...] A zsidóság és a kereszténység két évezredes viszonyát nem csupán saját vallási-teológiai, továbbá ideológiai és politikai vagy éppen valláson és politikán "túli", vagyis a fajelmélet "természetadta", "örök" jellege határozta meg, hanem [...] az egymásra pillantás reflexivitása, elfogadás és elutasítás, befogadás és kitaszítás, tisztelet és gyűlölködés, tolerancia és gyilkos intolerancia, vagyis a két évezredes egész számtalan részpozíciója. Miközben az "alapelbeszélés" részben közös, egészében pedig európai kultúránk megtartója, fenntartója, megőrzője és továbbörökítője.