A zsidók önmeghatározásának egyik típusa szerint azok a zsidók, akik istenfélők, az epikureus és agnosztikus életszemléletűektől elkülönülve zárt rítusközösségben élnek, a halacha előírásait követik, és az isteni gondviselésben bíznak. A másik változat azokat tartja zsidóknak, akiket a soa traumája határoz meg, gyászolják felmenőiket, miáltal emlékezeti és gyászközösséget alkotnak. A harmadik önmeghatározás szerint azok a zsidók, akik szolidárisak Izraellel, és pozitív zsidó jövőképük van. A negyedik értelmezés pedig azokat foglalja magában, akik kulturális kötődésében erőteljes a zsidó témák iránti érdeklődés. Mindezek együtt különböző egyéni és közösségi önmeghatározási mintákat alkotnak, és végső fokon ki-ki maga dönti el, hogy ezekből mit vagy miket választ. E minták az asszimilációs, a soa-, a cionista és a vallásos identitásdiskurzusokhoz és stratégiákhoz kapcsolódnak.

A kötet 13 eszme-, mentalitás- és irodalomtörténész, szociológus és hebraista szerzője (közvetve vagy közvetlenül) ezeket az identitásdiskurzusokat és dilemmákat járja körül. Írásaik önképek, reprezentációk és diskurzusok széles tematikájú és spektrumú interdiszciplináris megközelítésével a sokrétegű és összetett zsidó identitást helyezik vizsgálódásuk központjába.