A szerző kötetében sikeresen integrálja a zeneterápiát és a pszichodrámát. Mélyrehatóan elemzi a zene lehetséges szerepét a pszichodrámában, magában a játékban és a dráma hatásmechanizmusában. A zeneterápia az improvizációs készségre épül; a gyermeki kreativitást, spontaneitást igyekszik felszínre hozni, a személyiségben mélyen rejlő erőket feltárni és mozgósítani. A zeneterápiában legtöbbször ritmushangszereket, ütősöket, dobokat, csengőket, xilofonokat, csörgőket alkalmaznak, amelyek megszólaltatásához zenei jártasság nem feltétlenül szükséges, viszont igen nagy kifejezőerejük van. Moreno minden kreatív művészeti terápiát integrál egy átfogó terápiás felfogásban, ahogyan az ősi, törzsi gyógyítók, a sámánok ötvözték a zenét, a táncot, a verbális és nonverbális kifejezést a páciensek érdekében. A szerző komoly elméleti és gyakorlati jártasságról tesz tanúbizonyságot ebben a mélyen-szántó, nagyon jól alkalmazható kézikönyvben. Közzéteszi az általa használt zenei pszichodráma forgatókönyveket, és esettanulmányokkal illusztrálja gazdag tapasztalati anyagát.