„Az én nemzedékem megtanult együtt élni a zsarnoksággal. Nagyon hamar megértette, vagy inkább megérezte a cseperedő gyermek, hogy két világ van. A család, amit védeni kell, mert az a jó, s a kül­világ, amelytől védeni kell, mert ami onnan jön az rossz.... A forradalom napjaiban olyan eufóriát éltünk át, amelyet nehéz lenne itt leírni. Ez a szabadság részegsége volt. Csak a szüleim figyel­meztettek: ne kergessek délibábot.... Sohasem voltam politikus - s nem is vonzott soha a politikai pálya. Mint rajtam kívül sok más értelmiségi, úgy gondoltam, eljött az idő, amikor tenni kell annak érdekében, hogy valami jobb következzen.... Nem bántam meg, hogy egy pár téglát én is kibontottam a diktatúra falából. Így van ez akkor is, ha sok minden más, amit reméltünk ismét délibábnak bizonyult.”