1985-öt írunk, alig tizenöt esztendő választ el bennünket az új évezredtől. Egyelőre nem látom jelét, hogy a közelgő időpont különösebb emóciókat keltene. Mindenesetre, én nem futurológiáról készülök szólni, hanem irodalomról. A búcsúzó évezredben születtek meg a modern nyugati nyelvek és azok az irodalmak, amelyek föltárták e nyelvek kifejező, gondolatközlő és képi lehetőségeit. A könyv évezredének is mondhatjuk ezt a kort, hisz ez idő alatt jött létre mai, megszokott formájában az a tárgy, amit könyvnek hívunk. Talán az a gyakorta fölmerülő kérdés jelzi mégiscsak az évezred végét, hogy mi lesz az irodalommal és a könyvvel az úgynevezett posztindusztriális társadalmakban. Ilyesféle jövendölésekbe én nem kívánok belebocsátkozni. Hiszek az irodalom jövőjében, mert tudom, hogy van, amit egyes-egyedül az irodalom nyújthat, a maga sajátos eszközeivel. Előadásomban ezért a számomra különösen fontos irodalmi értékekről, minőségekről, sajátosságokról szeretnék beszélni, előrepillantva az új évezredre.