A férfi és a nő antropológiai szerkezetének lebontása után a forradalom a lebontásról az „építkezésre” tér át. A letűnt ideológiák maradványaiból egyfajta virtuális valóságot tákol össze: olyan polgárt, olyan egyént, aki „megszabadul” önmaga ingyenes ajándék voltától, aki aszexuális, semmilyen megkülönböztető jelleggel nem rendelkezik, sőt saját „nemi irányultságát” és „nemi önazonosságát” is „szabadon választhatja meg.” A nemek közti egyenlőség propagandája az értelmet és a tudományt a tényleges valóság tagadására használja fel. A nyugati szekularizmus szülöttét most minden kultúrába elviszik, ami azzal a veszéllyel jár, hogy elpusztítja azok lelkét, és tönkreteszi a szent iránti érzéküket. (Részlet a könyvből)