Jelen kötet a Politikatörténeti Alapítvány Társadalomelméleti Műhelyében együtt gondolkodó és vitázó társadalomtudósoknak a mai magyar valóságról adott elemzéseit, kritikus látleleteit tartalmazza. A kötet első felét a magyar politika, a másikat a magyar társadalom szociális és kulturális viszonyai elemzésének leírásának szenteljük.

Reményeink szerint az írásokból világosan kirajzolódik a demokrácia és a társadalom válságának egy olyan kritikus olvasata, amely új színt képvisel a jelenlegi hazai tudományos és politikai diskurzusban. Elemzéseinkben szakítunk azzal az eddig jellemző gyakorlattal, amikor a vita résztvevői önreflexió nélkül, csak a mindenkori politikai kurzust hibáztatják a bajokért, az áldatlan közállapotokért. Ennek az újításnak persze meglehet az ára: harag és elutasítás az érintettek részéről.

Kötetünk fontos következtetése: a nemzeti együttműködés meghirdetett rendszerét fel kell hogy váltsa az európai együttműködésben részt vállaló Magyar Köztársaság társadalmi- gazdasági szolidaritásnak formát adó demokráciája. Ennek az új köztársaságnak tagadnia kell az illiberális berendezkedést, de nem lehet puszta folytatása a 2010 előtti liberális alkotmányos demokráciának. A korábbi modernizációs konszenzus helyébe egy igazságosabb társadalom vízióját célszerű állítani, a zárt nemzetfelfogást egy nyitott, befogadó nemzetfelfogással érdemes felváltani.