A szerző a legkiválóbb, nemzetközi hírű magyar bizantinológus volt, aki középkori bizánci és nyugati források alapján dolgozta fel Erdély népesedési viszonyainak történetét a honfoglaló magyarság színre lépésétől a mohácsi vészig. Egészen új megvilágításba helyezi a román népelem erdélyi megjelenését és a magyarsággal való kapcsolatát. Egy beszerezhetetlen alapmű 70 év óta első megjelenése.

Ha a rumuny-oláhok is itt lettek volna a honfoglaláskor, egészen bizonyosan elveszítették volna népi egyéniségüket, felszívódtak volna a magyarságban s ma nem volna dákoromán kérdés, de Nagyrománia sem. Éppen az a körülmény, hogy az oláhok a magyar királyok engedélyével és támogatásával megőrizhették népszervezeti különállásukat és szokásaikat, aminek aztán nemzetiségi fennmaradásukat köszönhették, bizonyítja a legvilágosabban, hogy ők sem lehettek itt a honfoglaláskor, hanem csak századok múlva jöttek be, amidőn telepítési alapelve lett a magyar királyoknak, hogy a betelepített népeket a lehetőség mértékéig meghagyják a maguk speciális szervezetében és szokásaiban.