A társas kapcsolatok ösztönző erejét, céljait személyes kapcsolataink története biztosítja. A változó szociális közeg stabil értelmezési keretének kialakításához az idegrendszer neuronális hálózatai szolgáltatják a működési feltételeket, melyek közvetítik és inspirálják a tapasztalatszerzést és a megszerzett ismeretek érvényesítését. A tanulmánykötet a tapasztalatok tárházából elsősorban a saját testélmény, a valóságélmény, az illúziók, a realitás, az irrealitás élményvilágát emeli ki. Bemutatja az altruizmus, empátia, autizmus, alexitímia, impulzivitás, tolerancia, a korai tárgykapcsolatok és a trauma témakörének neuropszichológiai vonatkozásait. Az összeállítás nem törekszik arra, hogy éles határokat vonjon fizikum–pszichikum, realitás–irrealitás, egészség–betegség, normalitás–patológia, lazaság–szorongás között. A társas kapcsolatok valóságos közegét a maga sokszínűségében jeleníti meg, úgy, ahogy az ember lehetőségei szerint megéli azokat. Spektrumról, látószögről, élményről, érzésről, a megjelenés természetes módjairól beszélünk.

Vizsgáljuk mindemellett a sérült agyszövet és a sérült emberi kapcsolatok kölcsönhatásait, a kognitív és affektív rendszer áthallásait, a testséma és a testkép egymásra hatását, a megközelítő és elkerülő magatartás ellenmondásait. Kitekintésünkben megjelenítjük az érintések, képek, szavak, dallamok mellett megformálódó, mesterséges eszközökkel létrehozott virtuális valóság és a társas kapcsolatok kölcsönhatásait, valamint a virtuális szelf és a virtuális környezet jövőbeli perspektíváit.