A két alkotóművész, Mohácsi András szobrász és Szalontai Ábel fotográfus több éve tervezik e közös album elkészítését, melyben egy szobrászati életmű összefoglalását és egy fotográfiai életmű egy részének fejlődését szeretnék megmutatni.
„A művészi folyamat, melynek során a kőből szobor lesz, Mohácsi Andrásnál nem ilyen eltökélten egyirányú. Az ő művei az egyensúlyi állapotot keresik a szobor és a kő létmódja között. A megmunkálás, alakítás, faragás minimalizált gesztusaival dolgozik. Köveit épp csak el akarja kissé emelni a földtől. Az egyensúly ugyanakkor ezeknél a szobroknál mélyen összefügg a monumentalitás lehetőségeivel, a művészet magaslati levegőjével és légszomjával. A kő, a szobor fizikai és kulturális terével. És persze: mindez fekete-fehér fotókon válik láthatóvá számunkra.”
És miért fontos, hogy egy háromdimenziós tárgyról legyen kétdimenziós képünk? A szoborról készült fotó nem egyszerű technikai kérdés, hanem egy összetett szakmai-szemléleti válasz egy probléma megoldására, mely alkotói attitűdöt mutat meg.