Civilizációnk a látszat kultusza. Olyannak mutatkozunk, amilyenek vágyainktól, félelmeinktől, és a tömegkultúra sugallataitól vezérelve lenni szeretnénk. Igyekezetünkben elszakadunk saját belső világunktól, és másnak sem engedjük, hogy álarcaink mögé pillantson. Életünkben nincs helye valós érzelmi nyitottságnak, mert az sebezhetővé tenne minket. Pedig valódi Énünkhöz épp csak annyira kerülhetünk közel, amennyire a másik embert szívünkbe engedjük.