Az emberi élet egyszeri és megismételhetetlen. Rohannak mellettünk az évek, és a mérlegeléskor számot kell adnunk arról, hogy céljaink közül mit is valósítottunk meg. Mennyire éltünk az élet nyújtotta lehetőségekkel és az adott élethelyzetben mennyire voltak helyesek válaszaink. Idősebb korunkban számtalanszor vélekedünk arról, hogy a későbbi ismereteinkkel talán bölcsebben, de másképpen döntöttünk volna.
Az élet folytonos döntéseihez ismeretek szükségesek. Ezeket az ismereteket részben élettapasztalatok, részben pedig tanulás útján tudjuk megszerezni. Az ismereteknek a tapasztalatok útján való elsajátítása a legdrágább és legköltségesebb módszer. Számtalan hibázás, tévedés kell ahhoz, hogy a nélkülözhetetlen tapasztalatok birtokába jussunk. Az élethez szükséges bölcsességet az iskolai oktatás során is nehéz magunkba szívni. Az iskolai oktatáskor ugyanis mesterséget tanulunk és nem az életet. Pályám során figyelemmel kísértem a nappali és a levelező tagozaton végzett egyetemi hallgatók életpályáját. Azt tapasztaltam, hogy a nappali tagozaton végzetteknél, bár képzettségük magasabb színvonalú volt, a fel évtizedes egyetemi elzárkózottság folytan hiányzott a valós élet mindennapi ismerete. Az életrevalóság."
Az életben helyünket a neveltetés eredményessége által tudjuk megállni. Albert Einstein szerint neveltetés az, ami megmarad az embernek, még ha el is felejt mindent, amit az iskolában tanult." A becsületérzés, a kötelességtudat, a fegyelem, a határozottság nem tanulható meg könyvekből. Ezeknek az átörökléséhez szükséges szülői és gyermeki kapcsolat azonban korunkban meglazult. Ismereteik, érdeklődésük, többnyire foglalkozásuk is távol esik egymástól. Függetlenedésük szinte az élet minden területén megerősödött. A szülők tapasztalataik alapján már kevésbé tudják befolyásolni utódaikat. Még a nagy társadalomfilozófiai megállapítások is korhoz kötöttek, de sok esetben az idő múlásával értéküket vesztik. Amiért 5 évvel korábban Nobel-díjat adtak, az ma már középiskolai tananyag. Megtévesztő az az álláspont, hogy a régi kérdések ma is érvényesek. A kérdések talán igen, de a válaszok mások.
Hiszem és vallom, hogy a fizika törvényei között minden emberi cél megvalósítható, és ez döntően az elszántságon múlik. Amit akarunk, azt mindennél jobban akarjuk, és ne akarjunk még száz különféle dolgot ugyanolyan nagyon. Nagy emberek életpályájának bemutatásával erősítjük meg ezt a véleményüket. Bár mindemellett tudjuk, hogy a csillagokat nem lehet elérni, de lehet általuk tájékozódni.
Az emberek kíváncsiak arra, hogy hogyan lépjenek feljebb a ranglétrán, hogyan kereshetnek több pénzt, hogyan növelhetik társadalmi megbecsülésüket, és hogyan tehetik biztonságossá életüket. Valamikor a középiskolában vagy az egyetemen buzgón magoltak abban a biztos hitben, hogy csak a tudás lehet a hivatali és anyagi felemelkedés alapja. Aztán néhány év forgatagában rájöttek, hogy ha az ember boldogulni akar, akkor meg kell ismerniük az érvényesülés módszereit.
Ez a könyv elemzéseivel, történelmi ismertetéseivel és példázataival eligazítást kíván adni az élet különböző fázisaiban felvetődő kérdésekre. Az egymásra épülő, és az emberi fejlődés szerint kialakított fejezetek őszintén és elfogulatlanul kívánják bemutatni lehetőségeink és cselekvéseink életpályánkra gyakorolt hatását.
A könyv megírásánál számos külföldi és hazai szakkönyv, folyóirat ismeretanyagát, valamint az oktatási tevékenységem során szerzett tapasztalataimat, nem kevésbé nyolc évtizedes szemlélődésem következtetéseit használtam fel. Több éves türelmes kutatás során gyűjtött példákkal, és történelmi események bemutatásával törekedtem világossá és szemléletessé tenni mondandómat. Mindezt azzal a szándékkal, hogy a T. Olvasónak hasznára legyen, és eredményesebben tudja megszervezni az életét.

Pécsett, 2015. októberében
Horváth Imre