A XIX. század végén kibontakozó és a XX. század első évtizedében virágzó szecesszió az iparművészetben teljesedett ki. A nemzetközi stílusirányzatok hatására és a hazai stíluskeresés eredményeként átformálódott a magyar bútorművészet is. A nemzeti stílus megteremtését célzó törekvések létrehozták a szecesszió magyaros változatát, egyes tervezők külföldi példákat követtek, a néprajzi kutatások a népi bútorformákat és díszítőelemeket emelték be a polgári otthonok falai közé. A tervezők köré csoportosított tárgyak a hazai bútorművészet eredményein keresztül mutatják be a magyar szecesszió sokszínűségét. A kötet ismert életművek – Lechner Ödön, Horti Pál, Toroczkai Wigand Ede, Lajta Béla, Kozma Lajos – darabjai mellett olyan, szinte elfelejtett művészek alkotásait is bemutatja, mint Pálinkás Béla, Wessely Vilmos vagy Menyhért Miklós. A kötet a bútorok mellett tervek, rajzok, archív felvételek segítségével igyekszik minél teljesebb képet adni egy-egy alkotói pályáról és a korszak bútorművészetéről.