„Kezdetben ​puszta vala minden, és J. H. W. Conway elkezde számokat teremteni. Mondá Conway: Legyen két szabály, amely létrehozza az összes számokat, kicsiket és nagyokat egyaránt, s az első szabály ez legyen: Minden egyes szám feleljen meg előzőleg megteremtett számok két halmazának olyképpen, hogy a bal felőli halmaz egyetlen eleme se legyen nagyobb vagy egyenlő, mint a jobb felőli halmaz tetszőleges eleme. És a második szabály ez legyen: Valamely szám akkor és csak akkor neveztessék kisebb vagy egyenlőnek valamely másik számnál, ha az első szám bal felőli halmazának egyetlen eleme sem nagyobb vagy egyenlő a második számnál, és a második szám jobb felőli halmazának egyetlen eleme sem kisebb vagy egyenlő az első számnál. És megvizsgálá Conway a két szabályt, amit alkotott vala, és ímé igen jók valának.”
Ezeket a, ha nem is mózesi, de conwayi alapigazságokat vésette kőtáblába Donald Knuth írói képzelete – fontosságukat kiemelendő –, hogy belőlük mint axiómákból kiindulva hőseivel kihámoztassa a számok és rendszámok egységes, ám mégis egyszerű elméletét. Alice és Bill – a két szereplő – maguk járják végig a felfedezés útjait és tévútjait, élik meg sikereit és buktatóit.
Ez a kis könyv antitankönyv. Szerzőjének célja, hogy megmutassa, oktatás és kutatás egysége igenis megteremthető.