Az álomerdőben a mókus virágról-virágra röpködve mézet gyűjt, a méhek csörtetnek, röfögnek, a vaddisznók zümmögve, dongva húznak el a tisztás fölött, és a harkály szilvaborokban kopácsol. Az álomerdőt képeken is látja a kisgyermek, a szárnyas mókusok és vaddisznók mellett nevetve csóválja a fejét az őszibarackot termő fenyőfa láttán, és tudja, hogy mindez nem igaz.
De vajon jól tudja-e, milyen az igaz? Ismeri-e a mókus mozgását és lakhelyét, tudja-e, mi terem a fenyőfán? Melyik állat mivel táplálkozik, milyen hangot ad? Mindezeket és még további számos kérdést tesz fel a humoros képekkel illusztrált mese utáni lapokon a szerző, amelyeket a szülő vagy az óvónő olvashat fel a gyerekeknek, várva helyes vagy helytelen válaszaikat, amelyeket azután Ő vagy a gyermekek maguk kiigazítanak. S ha már végére értek e sok kérdésnek, jöhet a játék. E lapozó esetében egy kivágható kártyajáték, amelyet kis segítséggel a gyerek is elkészíthet, s azután a szülő, illetve az óvónő ismerteti a játékok szabályait, és a gyermekek képkirakóst, színkártyát játszhatnak, képtelen történeteket mesélhetnek a kivágott lapocskákkal.