A hajdani német vaskancellár, Otto von Bismarck szerint az újságírók pályatévesztett emberek. Állításával a nemcsak költőnek, hanem újságírónak is kiváló Juhász Gyula akképpen szállt szembe, hogy az újságíró pályatévesztett ember, de azt a pályáját tévesztette el, amelyik elől a szerkesztőség füstjébe és csöndjébe menekül.
Jelen kötet a Juhász Gyula említette pályaváltoztatóknak és az eleve szerkesztőségbe igyekvőknek kíván segítségére lenni. (A fejezetek többségének szerzője maga is pályaelhagyó, tanári diplomáját „szögre akasztva” bő négy évtizede ragadott tollat, hogy aztán az 1990-es évektől - diplomáját „leporolva” - a Népszabadság, a Független Médiaközpont és a Partners Hungary újságíró-stúdióiban meg a Sanoma Médiaakadémián az újságíróképzésnek is részese legyen.)
A kötet keveset foglalkozik a műfajok elméleti kérdéseivel - róluk több jeles munka is az érdeklődők rendelkezésére áll. Sokkal inkább a cikkalkotás gyakorlati - tartalmi és formai - kérdéseiben igyekszik tanácsot adni: jó és rossz klasszikus, közelmúltbeli és egészen friss példákat sorolva, bemutatva, hogy ugyanazt a tárgyat az adott lap szellemében és a rendelkezésre álló terjedelemben hányféleképpen is lehet papírra vetni, újabban pedig képernyőre varázsolni.