Százéves a világhírű felfedezés. Az eredeti négyszáz fotóval jelenik meg a lenyűgöző Carter-napló.
1922. november 4-én fedezték fel Howard Carter brit régész munkásai a Tutanhamon egyiptomi fáraó (Kr. e. XIV. sz.) sírkamrájához vezető lépcsősort. A fiatalon - legfeljebb 19 évesen - elhunyt uralkodó, akinek regnálása nem tartozott éppen az ókori birodalom legjelentősebb korszakai közé, a felfedezés következtében hamarosan világhírű lett, sírja ugyanis 3000 év után szinte teljes épségben várta a modern kor látogatóit. Howard Carter, aki 1907 óta állt a dúsgazdag angol arisztokrata, Lord Carnarvon alkalmazásában, és korábban a 18. dinasztia szinte összes fáraójának - például Hatsepszutnak, IV. Thotmesznek és I. Amenhotepnek - a sírját feltárta, végül 8 teljes éven át fáradozott azon, hogy megtalálja és világhírűvé tegye a korszak egyik legjelentéktelenebb uralkodóját. A fáraó végső nyughelyének felfedezését egyébként egy Theodore Davis nevű régész már 1907-ban magáénak vallotta - kegytárgyakat talált ugyanis Tutanhamon nevével -, Carter azonban nem fogadta el ezt az eredményt, és 1914 során - VI. Ramszesz sírjának közelében - újabb ásatást kezdett. Mivel a kutató 1921-ig nem mutatott fel eredményt, Lord Carnarvon türelme érthető módon egyre inkább fogyott, a tudós azonban az utolsó pillanatban, 1922. november 4-én végül mégis ígéretes felfedezést tett, ami később világszenzációvá vált. Ezen a napon Carter egyik munkása egy lépcsőfokot talált az ásatásnál fekvő hegyoldalnál, melyet megtisztítva hamarosan egy lépcsősor, majd egy Tutanhamon pecsétjével díszített, befalazott ajtó tárult a kutatók szeme elé.

A régész két nappal később értesítette Carnarvont a felfedezésről, a lord jelenlétében pedig - november 25-én - lebontotta az ajtót, és bejutott a sírkamra folyosójára; újabb négy nap telt el, mire Carterék a kamra előterének ajtaját is eltüntették, ekkor pedig már arról is meggyőződhettek, hogy Tutanhamon végső nyughelye szinte teljesen érintetlen. Az összesen négy szobából álló síremlék felbecsülhetetlen értékű kincset rejtett magában, aminek már a számbavétele is emberpróbáló feladatnak bizonyult: a leghíresebb leleten, a múmia világhírűvé vált arany halotti maszkján kívül egy - hasonlóan ismert - pompás aranyozott trónszék, valamint egy színaranyból készült koporsó is várta Carteréket, nem beszélve a rengeteg sírtartozékról, a fáraó szerveit őrző kanópuszládáról, a halott gyolcsaiba csavart amulettekről - az úgynevezett usébtikről -, az elefántcsontból, alabástromból és ébenfából készült kegytárgyak tömkelegéről, illetve a túlvilági utazásra készülő uralkodó egyéb használati tárgyairól. Annak ellenére, hogy Tutanhamon az egyiptomi történelem egy viszonylag zűrzavaros korának jelentéktelen fáraója volt, végső nyughelyén olyan kincsek rejtőztek, melyek Carter felfedezését világszenzációvá tették. Az arany és a drágakövek csillogása mellett ugyan hajlamosak vagyunk elfeledkezni róla, mégis tény, hogy a sírkamra a tudományt is felbecsülhetetlen értékű kincsekkel gazdagította, ugyanis az épségben maradt helyiség rengeteg információt szolgáltatott az egyiptomi temetkezési szokásokról és a korszak eseményeiről. Ezen ismereteket egyébként a modern orvostudomány évtizedekkel később jelentősen kibővítette.