Pellegrino a törvényszéki régészet modern csodájának segítségével beférkőzik Pompeji és Herculaneum halálra ítélt lakóinak mindennapjaiba, megismertet egy társadalommal, amely a központi fűtéshez, az üveg tolóajtóhoz, a penicillinhez, a hideg-meleg folyó vízhez hasonló civilizációs vívmányokat élvezett, életszínvonalát és az emberek várható élettartamát pedig csak a XX. század ötvenes éveire sikerült ismét elérnünk. Ám a virágzó ikervárosok nem egészen huszonnégy óra alatt eltűnnek, amikor a Vezúv ijesztő életre kel, és húsz mérföld magas füst- és tűzoszlopot lövell a sztratoszférába.

Pellegrino vulkánfizikai módszerrel bebizonyítja, hogy a Vezúv kitörése ezerszer nagyobb energiát szabadított fel annál a bombánál, amely a földdel tette egyenlővé Hirosimát. Ám a szerző nem áll meg itt: utánajár meghökkentő párhuzamoknak, végigköveti a történelmen a katasztrófákat, különös tekintettel a szeptember 11-i terrortámadásra a Világkereskedelmi Központ ellen. Mint vulkanológus szakértőt, Pellegrinót meghívták a Zéró Pontra, hogy vizsgálja meg a helyszínt, hasonlítsa össze a Vezúv egykorí pusztításával, hátha így a jövőben embereket lehet majd megmenteni a tűzhányók kitörésétől. Ennek az epizódnak köszönhetjük a megrendítő összefoglalást az "Amerikai Vezúv" végső pillanatairól.